A bor a szőlő erjesztésével készült alkoholos ital, időnként azonban a borok közé sorolják az egyéb gyümölcsökből készült gyümölcsborokat is. Mezopotámiából indult el világhódító útjára Európába, Afrikába, majd a 16. században a spanyolok által Amerikába, majd végül Ausztráliába és Új-Zélandra. Az éves csapadékmennyiség határozza meg a szőlőtermés (és így a bor) mennyiségét, a napsütéses órák száma pedig a cukorfokot. A szőlőt általában szeptember végén szüretelik, az aszúszőlőt később.

A bor az európai civilizáció egyik legkorábbi alkoholos itala, ezért később egyéb erjesztett italokat is elneveztek róla, ezek azonban nem tartoznak a borok közé. Ilyenek például a mézbor (időnként mézsör), a pálmabor vagy a távol-keleti rizsborok.

Bor története

A szőlőtermesztés és a borkészítés már több ezer évvel ezelőtt ismert volt Földünk kedvező éghajlati adottságú vidékein. Az ókori Görögország területéről Kr. e. 4200-ból is került elő olyan kerámiaedény, amelyben bor nyomát találták meg, míg Kína területéről ennél közel 3000 évvel idősebb lelet is előkerült már.^[1] Magyarország területén már a honfoglalás előtt is termesztettek szőlőt, így a honfoglalók fejlett szőlőtermesztő és borkultúrát találtak. Sőt Erdőbényén 1867-ben a földtörténeti harmadkorból származó levéllenyomatot (Vitis tokayensis) találtak, ami azt bizonyítja, hogy Tokajhegyalja szőlőtermesztése is az ősi időkbe nyúlik vissza. A tatárdúlást követően IV.Béla támogatásával, több kilométer hosszú, bravúros építészeti remekműnek számító pincerendszert alakítottak ki. Mátyás király idejében hazánk már Európa egyik leghíresebb szőlőtermesztő országa volt. A szőlőtermesztés és a borkészítés már több ezer évvel ezelőtt ismert volt az ország kedvező éghajlati adottságú vidékein.

Bor termőterületek

A minőségi borok meghatározott termőterületről, úgynevezett „borvidékről” származó szőlőből készülnek. A borvidékek területét jogszabály (Magyarországon a bortörvény) határozza meg. A terület földrajzi neve a földrajzi árujelzők, ezen belül a földrajzi jelzés és az eredetmegjelölés különleges jogi oltalmában részesül.

A bor készítése

A leszüretelt szőlőfürtöket összezúzzák, hogy a préselés minél könnyebb legyen. Ez korábban taposással történt. Újabban szőlődarálót vagy bogyózógépet használnak, főként a vörösbor előállításánál. A szőlő levét, a mustot, préseléssel választják el a szőlő szilárd részeitől. A mustot hordókba töltik, ahol élesztőgombák hatására alkoholos erjedésnek indul. Az erjedés befejeztével a bort átfejtik tiszta hordókba, hogy a hordó alján leülepedett seprőtől elválasszák.A szőlő termesztését és bor előállításának legfontosabb szabályait a világ legtöbb országában törvényileg szabályozzák. (Magyarországon a 2004. évi XVIII. törvény és a kapcsolódó rendeletek.)

Vörösbor esetén az erjesztés „héjon” történik, kádakban vagy speciális vörösborerjesztő acéltartályokban (körfejtéses, Ganimede, …). Ezalatt a keletkező alkohol hatására a kékszőlő héjából a színezőanyagok kioldódnak. A préselés az erjedés végén történik meg. Ha a kékszőlőt nem a héján erjesztik, hanem rögtön préselik vagy rövidebb ideig a héján áztatják, akkor világosabb színű rozé bort kapunk.

A kékszőlő rövidebb idejű (24-48 óra) héjon áztatásával készítik a siller bort.

A bor összetevői

• Alkohol: A borok alkoholtartalma általában 8,5-14% között mozog. De vannak ennél alacsonyabb és magasabb alkoholtartalmú borok is. Az élesztőgombák 16,5% alkoholtartalom felett elpusztulnak, ezért ennél nagyobb alkoholtartalmat hagyományos erjesztéssel nem lehet elérni. Az alkoholnak a savak mellett konzerváló szerepe is van. Az alacsony alkoholtartalmú borok nehezebben eltarthatóak és hajlamosabbak aborbetegségekre.
• Cukor: A mustban lévő cukor az élesztőgombák hatására alakul át alkohollá. Az erjedés sohasem tökéletes, ezért valamennyi cukor mindig visszamarad a borban. Ha sok, akkor édes a bor, ha kevés, akkor száraz. A maradék cukor mennyisége, a bor édessége az erjesztéssel befolyásolható.
• Savak: Különféle szerves és szervetlen savak, amelynek túlnyomó részben borkősav. A borkősav mennyisége 1–5 g/l. A bor második legfontosabb sava az almasav. A szájban éles, húzós érzetet kelt. Mennyisége borban 0–8 g/l, ahol a 8 g/l kiugróan magas érték. Az éretlen szőlőben több, az érettben kevesebb az almasav. Minden vörösbor és néhány fehérbor esetében az almasav baktériumok hatására tejsavváalakul. A tejsav vajhoz hasonló aromát kölcsönöz a bornak. Kevésbé éles ízű, mint az almasav, így a fenti átalakuláson átmenő borok puhábbak a szájban. A túlzott vagy nemkívánatos tejsavtartalom ugyanakkor borbetegséghez vezet. A szőlőben, természetes állapotában tehát tejsav nem, hanem csupán borkősav, almasav továbbá bizonyos mennyiségű citromsav található.
• Csersav vagy tannin: A szőlő héjában, a fürt kocsányában és a szőlőmagban lévő vegyület. Jellegzetesen fanyar ízt ad a bornak. A kékszőlő héjon áztatása és erjesztése miatt sokkal nagyobb mértékben kerül be vörösborba, mint a fehérbe. A vörösbor készítésekor a kékszőlőből bogyózással eltávolítják a kocsányt, hogy ezzel is csökkentsék a bor csersavtartalmát. Alapvetően befolyásolja a bor ízét.
• Glicerin: A cukor erjedése során keletkező szerves vegyület. A bor „testességét” befolyásolja.
• Víz

A borok csoportosítása

Készítési eljárás szerint

• aszúbor: részben aszúszőlőből készült bor
• barrique (vagy barrikolt bor): kiégetett tölgyfahordóban érlelt bor.
• cuvée (vagy vegyes bor): többfajta szőlőből készült bor.
• egyszerű fajbor: egyféle szőlőből, hagyományos eljárással készült bor.
• jégbor: fagyott szőlőből készült bor
• pezsgő: a bor második érése magában a palackban megy végbe

Lásd még a gyümölcsborokat lejjebb!

Szín szerint

A boroknál általában négy színt különböztetünk meg, ezek a következők:

• Fehér: fehér szőlőből készül, a halványtól a sűrűnek tetsző aranyló-méz árnyalatig.
• Rosé („rozé”): a rózsaszín vagy rózsás különböző árnyalatai, vörös szőlőből készül, úgy, hogy a mustot nem hagyják olyan sokáig állni a ledarált szőlőn, mint a vörösbor esetében.
• Siller: A vörösborokra jellemző tulajdonságú, kevésbé mélyvörös, illatos és nem savas bor. Kétféleképpen készíthető:

1. Régi módszer szerint: A siller története, az 1874 és 1914 között pusztító filoxéria (szőlőtetű) vész előtt a kék- és a fehér-szőlőt együtt ültették, együtt is szüretelték és préselték, így kapták a sillerre jellemző színt, mely se nem vörös, se nem fehér.

2. Új módszer szerint: A könnyedebb, illatos, vörösbort adó fajtákból készítik (pl.: Kadarka, Menoir, Pinot Noir és a Kékfrankos). Úgy készítik, mint a vörösborokat, csak az erjesztés során nem várják meg, hogy a kékszőlő héjából teljesen kiázzanak a csersavak, az ízek és a színek, hanem a borász ízlésének megfelelő pillanatban préselik ki, amikor a bor színe még csak közelít a vörös felé.

• Vörös: a vöröstől a mélybordóig terjedő árnyalatok. Kékszőlőből készül, a must sokáig a ledarált, kipréselt szőlőszemeken marad.

Cukortartalom szerint

A borokat a cukortartalom függvényében az alábbi kategóriákba sorolják a bortörvény szerint.

• Száraz: <4 g/l – A bor cukortartalma kevesebb mint 4 g/l vagy legfeljebb 2 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett, titrálható savtartalmat, de legfeljebb 9 g/l lehet.
• Félszáraz:4-12 g/l – A bor cukortatalma 4-12 g/l között van vagy legfeljebb 4 g/l-rel haladja meg a borkősav g/l-ben kifejezett titrálható savtartalom kétszeresét, de legfeljebb 18 g/l.
• Félédes: 12-45 g/l
• Édes: >45 g/l

Borok minősítése

Az ókorban a jó ivó-, és forrásvíz meglehetősen ritka volt, így a (higiénikus) folyadékpótlást más módon kellett megoldani. A szőlő termelésére kedvező területeken, majd a borkultúra (a bortermő szőlő) terjedésével ezért ez az ital jelentős szerepet kapott nemcsak a gazdasági, hanem a mindennapi életben, s mint ilyen, kultikus szerepe lett áldozatbemutatásoknál és szertartásokban is. A borok osztályozására már ekkor szükség volt, amiről a római Marcus Portius Cato Maior feljegyzéseiből tudunk, melyben leír néhány borhamisítási „recept”-et, illetve hogy hogyan ismerhető fel a vizezett bor, továbbá Varro és Columella írásaiból, melyekből megtudhatjuk, hogy az úgynevezett „óbor” (érlelt bor) már akkor is magasabb áron kelt el, nagyobb volt a megbecsültsége. Régészeti kutatások során Európa-szerte előkerültek 1. századbeli amfórák, melyeken egyes esetekben már akkoriban feltüntették a származási helyet és további adatokat – ami azért is fontos, mert a diokleciáni edictumból kiderül, hogy ennek alapján meghatározták meg az így már egyfajta minőségjelző árat – és pecséttel voltak lezárva, illetve iratok bizonyítják, hogy a 3. században Egyiptomból és a Mediterráneumból már bizonyos mértékben Ázsiába is szállítottak bort, ami a rárakódó költségek miatt igen drága termék volt, s így feltételezhető, hogy a minősége is magasabb lehetett. Mindezek tudatában érthető, hogy előbb a görögöknél, majd annak mintájára a rómaiaknál vezettek be a termelésre vonatkozó szabályokat. Ezek eleinte inkább korlátozások voltak (hol tilos a bortermelés – például Cicero-, vagy Domitianus római császárnál –, vagy mi nem nevezhető bornak – Pliniusnál), ám nem voltak elég hatékonyak. Leíró típusú „rendelkezés”-re, mint az egyik legjelentősebb írásos emlék, a Bibliában lelhetünk, melyből – értelmezés után – konkrét szőlőtermesztési és borászati technológiákat tudhatunk meg.

Szabályozás fogalmai

Asztali bor

• Asztali bornak nevezhető az osztályba sorolt és megyei fajtalistában szereplő borszőlőfajtákból származó, legalább 13 tömegszázalék természetes eredetű (szőlőből származó) cukrot tartalmazó ital. Minimálisan 9% a tényleges alkoholtartalma. Az asztali borok többnyire a síkvidéki telepítésű borszőlőből készített különösebb fajta- és tájjelleg nélküli tömegborok. Névként alkalmazható általános vagy fantázianév, a borvidékre nem utaló termőhely, fajtanév külön-külön vagy együttesen. Ilyenek, pl.: Pincemester, Asztali vörös, Asztali fehér, Kadét fehér, Lőrinc barát bora, Koccintós. A 2004-es bortörvény óta nem használatos.

Tájbor

• Tájbornak nevezhető az olyan szabályozott földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor, amely az adott földrajzi egység terméséből származik. Teljes egészében a meghatározott tájbor készítésére alkalmas szőlőfajták mustjából készül. A tájborok az asztali kategória legjobbjai, egyedi borok, amelyek garantálják a fogyasztó számára a minőséget a címkén feltüntetett termőhelyről. Fajtái többek között: Alföldi kékfrankos, Duna melléki kékfrankos, Duna melléki chardonnay, Balaton-melléki Irsai Olivér, Észak-dunántúli zöld veltelini, Dél-dunántúli zweigelt, Felső-magyarországi hárslevelű, Felső-magyarországi leányka. A 2004-es bortörvény óta nem használatos.

Oltalom alatt álló földrajzi jelzés

• A 2004-es bortörvényig a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor esetén a szőlőtermés legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmaz. A termőhelyre és a fajtára, esetleg a készítési módra vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. A származásában és minőségében 100%-ban, fajta és évjárat vonatkozásában 85%-ban meg kell felelnie az elnevezésnek és a jelölésnek. A körzet, település és dűlő nevei csak borvidék és borvidéki régió nevével együtt jelölhető a bor címkéjén.
• Oltalom alatt álló földrajzi jelzés

Védett eredetű bor a 2004-es bortörvényig olyan meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, amely termelői kezdeményezésű, egyedi szabályozású termék. Földrajzi eredete egyedileg a borvidékre vagy azon belül kisebb területi egységre határolt. A borkészítésre felhasznált szőlőfajták a szőlőtermesztés, a borkészítés technológiája és kiszerelése egyedileg szabályozott. A védett eredetű bor készítésekor a must cukortartalmát növelni, a savtartalmát kémiai úton megváltoztatni nem szabad. Értékesíteni csak a szüretet követő év augusztus 20-ától lehet. Védett eredetű bornak számítanak a tokaji borkülönlegességek, az egri borvidéken a Debrői hárslevelű és az Egri bikavér, a Kunsági borvidéken az Izsáki Arany Sárfehér, a Nagy-Somlói borvidéken a Somlói furmint, a Hárslevelű, a Juhfark és az Olaszrizling. Oltalom alatt álló eredetmegjelölés

• Oltalom alatt álló eredetmegjelölés

A pontos, régiók szerinti leírásokat a borászati termékek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek közösségi oltalmára irányuló eljárásról, valamint ezen termékek ellenőrzéséről szóló 178/2009. (IX. 4.) Kormány rendelet 13. §-ának (1) bekezdése alapján a Vidékfejlesztési Minisztérium közzétett hatályos termékleírások tartalmazzák. Magyar termékleírások, „hagyományos kifejezések”

Tokaji borkülönlegességek

A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa 2013-ban kérelmet nyújtott be a „borkülönlegesség” meghatározás (kifejezésnem) korlátozott használatára a tokaji borkülönlegességek esetében, az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés” kifejezés szinonimájaként való közösségi hagyományos kifejezésként történő elismerését.

• A tokaji borkülönlegességek védett eredetű borok. A Tokaji borvidéken termelt, földrajzi eredet megjelöléssel rendelkező borok:

Meghatározott termőhelyről származó tokaji borkülönlegességek, melyek készítési módjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak, a következők:

• Tokaji eszencia
• Tokaji aszú
• Tokaji szamorodni
• Tokaji fordítás
• Tokaji máslás

Bikavér

• Szekszárdi bikavér
  • Prémium Bikavér
• Egri bikavér

Káli borok

A Balatoni régió három borvidékének lehatárolt, Káli-medencei területén

• Káli bor
• Káli királyi bor
• Káli főbor

Nem szőlőből készített borok

Gyümölcsborok

A magyar bortörvény szerint a bor a szőlő gyümölcséből, erjesztés útján készült ital. A más gyümölcsökből, de ugyancsak erjesztéssel, és cukor (szacharóz) hozzáadásával készült italt gyümölcsbornak nevezzük. A gyümölcsbor egyféle gyümölcsből készülő borital, amelyeknek nevében a gyümölcsöt is megnevezik. pl.: almabor, málnabor, meggybor, ribizlibor stb. A gyümölcsbor csak annyiban különbözik az eredeti gyümölcslétől, hogy a benne lévő és a hozzáadott cukorból alkohol lesz. A gyümölcs íze és zamata csak kis mértékben csökken. Ugyanakkor a vitamintartalma egyes esetekben a szőlőbor vitamintartalmának többszöröse is lehet.

A 19. század második felében a filoxéra pusztítása következtében a szőlőültetvények nagyrészt kipusztultak. Erre az időszakra tehető a gyümölcsbor készítésének fellendülése.

A termék megnevezésének a felhasznált gyümölcs nevét, a „bor” szót és a cukortartalomnak megfelelően a „száraz”, „félszáraz”, „félédes” vagy „édes” szavak egyikét kell tartalmaznia. Ha az alap gyümölcsléhez 10%-nál több másik gyümölcslevet adnak hozzá (pl. a kívánt szín elérése miatt), a gyümölcs neve helyett a „vegyes” szót kell feltüntetni.

A borról elnevezett italok

• Mézbor: mézes vízből erjesztett ital. Nem azonos a mézes borral, amely mézzel édesített bor.
• Akácbor, akáccal ízesített cukorcefréből erjesztett ital.
• Rizsbor, rizsből erjesztett, különböző távol-keleti italok – szaké, jakcsu, stb. – gyűjtőneve. Ezek egy része – például a makkolli – nem kizárólag rizsből készülhet.
• Pálmabor, különböző pálmafajok nedvéből.

Likőrborok

Egyéb borból készült italok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A likőrbor olyan bor, melynek alkoholtartalmát valamilyen égetett szesz hozzákeverésével megnövelték. Nem összetévesztendő a borpárlattal, ami a bor lepárlásával készül. A likőrboroknak több fajtája is kialakult, például a portói, sherry, Madeira, Marsala és a vermut. Ha a párlatot azelőtt kevernék a borhoz, hogy az teljesen kiforrt, az alkohol elpusztítja az élesztőgombákat és jelentős mennyiségű cukor marad a keverékben – ezt a módszert avinálásnak nevezik. Ennek eredménye általában különösen édes és erős bor, jellemzően 20% körüli alkoholtartalommal. A szárazabb likőrborok készítésénél megvárják, míg a must majdnem, vagy egészen kiforr.

• Borpárlat, a bor lepárlásával készült égetett szesz, amely általában tölgyfahordóban érlelve, például brandy vagy cognac formájában kerül forgalomba.
• Ürmösbor vagy ürmös, a vermuthoz hasonló, de a vermuttal ellentétben általában hozzáadott szesz nélkül készült fűszerezett bor, melyet főleg ürömfajokkal – általában fehér ürömmel, római ürömmel vagy fekete ürömmel – ízesítenek.

Borok és borkészítés Magyarországon

Magyarország legfontosabb borszőlőfajtái

Fehérborszőlő-fajták

Vörösborszőlő-fajták

Egyéb borszőlők (területük kisebb)

Direkt termők

Telepítésük tilos, illetve egyedi engedélyhez kötött, mivel a belőlük készült borok gyenge minőségűek, esetenként még az egészségre is károsak.

• Delavári (Daleware)
• Izabella
• Kurucvér
• Noah
• Otelló

Magyarország borvidékei

22 borvidék található Magyarországon, 5 nagy borrégióba sorolva:

Észak-Dunántúl borrégió borvidékei

• Ászár-Neszmélyi borvidék
• Etyek-Budai borvidék: szép savtartalmú gyümölcsös fehérborokat és pezsgő alapborokat adó borvidék.
• Móri borvidék: testes, jó savú, hosszú életű fehérborokat termő vidék. Jellemző szőlőfajtája azezerjó.
• Pannonhalmi borvidék: hazánk egyik legkisebb történelmi borvidéke
• Soproni borvidék: jellemzően jó savgerinccel rendelkező vörösborokat termő vidék, jellemző szőlőfajta a kékfrankos.

Balaton borrégió borvidékei

• Badacsonyi borvidék: Badacsony vulkanikus kúpja testes száraz fehérborokat, kései szüretelésű félédes és édes, valamint jégborokat terem. Jellemző fajta a kéknyelű és a szürkebarát.
• Balatonboglári borvidék
• Balaton-felvidéki borvidék
• Balatonfüred-Csopaki borvidék
• Balatonmelléki borvidék (Zalai): a ritka pintes szőlőfajta otthona.
• Somlói borvidék: testes, ásványos, hosszú életű fehérborok termőhelye, jellemző fajtái a juhfark, afurmint, az olaszrizling és a hárslevelű.

Pannon borrégió borvidékei

• Pécsi borvidék (Mecsek-alja): nagyszámú szőlőfajtából készítenek könnyű fehér- és vörösborokat, jellemző szőlőfajta a cirfandli.
• Szekszárdi borvidék: testes, magas alkoholtartalmú vörösborokat ad, jellemző a kadarka és akékfrankos, valamint számos nemzetközi szőlőfajta.
• Tolnai borvidék
• Villány–Siklósi borvidék: legnagyobbrészt bordeaux-i kékszőlőfajták jó minőségű, testes és magas csersavtartalmú borai jellemzik, de könnyedebb vörösborok is készülnek főként portugieser,kékfrankos és kadarka szőlőfajtákból.

Alföld (Duna) borrégió borvidékei

• Csongrádi borvidék
• Hajós–Bajai borvidék
• Kunsági borvidék

Észak-Magyarország borrégió borvidékei

• Bükki borvidék
• Egri borvidék: elegáns, magyar és világfajtákból készülő, jó savú vörösborokat ad, legismertebb bora az egri bikavér házasítás. Jó minőségű fehérborok is készülnek számos szőlőfajtából. Jellemző fajtái a leányka, a hárslevelű, a chardonnay, illetve a kékfrankos, a merlot, a pinot noir, a syrah és más hazai és nemzetközi szőlőfajták.
• Mátrai borvidék: elsősorban gyümölcsös fehérborairól ismert, de egyre több elegáns vörösbort készítenek itt, elsősorban a kékfrankos fajtából.

Tokaj borrégió

• Tokaj-hegyaljai borvidék: a világ egyik meghatározó édes fehérbor termő vidéke, ahol évszázadok óta készítik a nemes penész által világra segített híres aszú borokat. Az utóbbi időszakban nemzetközi figyelmet is kiváltó száraz fehérborok is kikerülnek a borvidékről. Jellemző szőlőfajtái a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály.

Borok és borvidékek más országokban

Minőségi bortermő vidékek