Vacanza a Budapest címkével jelölt bejegyzések

Vacanza a Budapest

Vacanza a Budapest
4.9 (97.5%) 8 szavazat

Van az úgy, hogy az ember pontosan érzi nincs a helyén. Van tisztes szakmája, rendes munkája, de valami mégsem hagyja nyugodni.
Gyakran megkérdezik, tudom-e pontosan mikor kezdődött el? Mikor kezdődött el, hogy szerelmes lettem Itáliába?

Ez azért nem úgy van, hogy egy reggel kinyitjuk a szemünket, de csak úgy résnyire, mert a nap olyan szépen besüt a spaletták között, aztán egyszer csak elménkbe hasít a tény. Mi lenne ha mostantól imádnám Olaszországot?
Úgy szépen lassan lopódzik be az életünkbe, először csak kacérkodunk a nyelvvel, aztán rájövünk imádjuk. És még alvás helyett is tanulunk. Aztán jön az egész csőstül. A maga történelmével, kultúrájával, gasztronómiájával.

Aztán amikor leteszünk minden lehetséges nyelvvizsgát, megtanulunk fordítani, akkor még mindig hiányérzetünk van.
És ha ez a hiányérzet éppen mondjuk – utálom ezt a kifejezést – , de talán van benne valami igazság, abban a válságidőszakban talál meg, amikor tudjuk most már tényleg olyan dolgot kellene csinálni, amit szeretünk, nos akkor hirtelen bátrak leszünk és akár olyan dolgokra is adjuk a fejünket, amit sosem gondoltunk volna. Amelyek talán tényleg megváltoztatják az életünket.

Emlékszem még a sok évvel ezelőtt Szicíliában nyaraltam, mindenféle fakultatív programokon részt vettem. Bájos, helyes szőke idegenvezetőnk volt, ő kísért minket mindenhová. Én pedig gyakran csak úgy magamba feledkezve bámultam őt, a fejemben a következő kérdéssel: – Hogy a fenébe választhatja valaki ezt a buta munkát?

Beszélni egyfolytában, figyelni mindenkire, kedvesnek lenni, tudni mindent….nahát…
Talán én is olyan vagyok, mint a hal a mesében, baj van a rövid távú memóriámmal. Mert bizony néhány évvel ezelőtt beültem az iskolapadba és idegenvezető lettem.
Körülbelül 10 percet töltöttem el a padban, az első sorban persze, nehogy valamiről lemaradjak, amikor rájöttem, ezt nekem találták ki.
Végre kiélhetem információ átadási kényszerem és állandó beszédre való hajlamom.
A leglelkesebb hallgató voltam, aki még akkor is visszakéredzkedett a busz első ülésére, amikor már mindenki menekült volna.

Szerelmem Itália iránt azóta sem csökkent. Sőt…
Aztán arra gondoltam, hogy mi lenne akkor, ha egy picit itthon is megteremtenénk ezt a mediterrán miliőt, ha végre „kiléptetnénk” az embereket az unalomig ismételt „pizza-spaghetti-gelato” háromszögből, és megismertetnénk velük az olasz konyhát.
Ilyenkor mindig megjelent a fejemben egy nagy és hosszú asztal, tele jókedvű, harsány emberrel, akik vagy esznek, vagy ettek, vagy enni fognak.
Közben isteni bort kortyolnak, megfeledkeznek bújukról és bánatukról. Utópisztikus, igaz?

Nos, nem vagyok a halogatások embere, és kitartásom meghozta a maga gyümölcsét, ma olyan emberekkel rendezhetem ezeket a vacsorákat, akik megbíznak bennem, és akik szabad kezet adnak nekem, ráadásul olaszok. És végre rendezhetek hol toszkán, hol szicíliai, hol umbriai vacsorát, nagy és hosszú asztalnál. Tele (remélhetőleg) jókedvű, harsány emberrel… De ha okosak vagyunk, akkor tudnunk kell több lábon is állni. És mivel nem kevésbé szenvedélyem a magyar történelem, ezért pont annyira szeretek városi, kóborlós sétákat szervezni budapestieknek, saját városukról. Mert a fejet lefelé szegő városi rohanás meghozza az eredményét, s szinte semmit nem tudunk saját lakhelyünkről.
Én viszont nagy lelkesedéssel tömöm be ezek a hézagos részeket a fejekben. Mindig egy csipetnyi gasztronómiával a séta végén, mert az nem maradhat el soha.
S hogyan másképpen lenne kerek a történet, ha mellette ne járhatnék gyakran imádott országomba, dolgozni persze, utasokat vinni és hozni. És ha jól végeztem a munkámat, akkor a határt átlépve már éppen annyira rajonganak ők is Itáliáért, mint én.
Konklúzió? Van több is…bátornak kell lenni és sosem halogatni. Néha nagyon nehéz. Néha picit könnyebb…

Van egy idézet, a kezdetek óta a kezem ügyében van. Így szól:
„Ha nem vagy hajlandó olyan emberré válni, aki képes megvalósítani az álmait, akkor nem is fogod
őket megvalósítani. Képes vagy rá! Tegyél érte!”

Programok, séták: www.vacanzaabudapest.com